Kutatócsoportok
HCEMM-USZ Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoport
A folyamatos, háborítatlan vérellátás az agy optimális működéséhez elengedhetetlen. Az agy a teljes testtömeg 2%-át adja, míg a szív által kipumpált vér 15%-a az agyba jut, az agy részesedése a nyugalmi oxigénfelhasználásból 20%. Ezek az adatok is jól szemléltetik, hogy az agyi vérellátás csökkenése, vagy bármilyen rövid időre történő megszűnése komoly következményekkel jár az idegszövet működésére. Kísérletes munkánk célja annak megértése, hogy az agyérbetegségek milyen mechanizmusok útján károsítják az agyszövetet.
Kutatásaink fókuszában a stroke betegség áll. A stroke-ot követő állapotromlás sikeres vissza-szorításának alapja azoknak a kórfolyamatoknak a felismerése, amelyek a másodlagos sérülések létrejöttében és kifejeződésében (pl. agyödéma, vazospazmus, hypoperfúzió) központi szereppel bírnak. Ilyen kórfolyamatként ismert az agykérgi terjedő depolarizáció. Célkitűzésünk, hogy megismerjük a terjedő depolarizáció által aktivált jelátviteli útvonalakat, és hogy jellemezzük az agyi iszkémiában megjelenő kúszó depolarizációk tulajdonságait az idős kor függvényében. A téma korszerű és időszerű, hiszen az agyérbetegségek zömében az idősödő korosztályt érintik. Kutatásaink klinikailag is hasznosulhatnak, hiszen a terjedő depolarizáció kialakulásának megakadályozása eredményt hozhat az iszkémiás agysérülésen átesett betegek sikeresebb felépülésében.
A csoport tagjai
- Prof. Dr. Farkas Eszter
- Dr. Menyhárt Ákos
- Dr. V. Kecskés Szilvia
- Dr. Frank Rita
- Dr. Tóth Réka
- Törteli Anna
- Dr. Bálint Armand Rafael
- Pesti István
- Somogyi Petra
Pluripotens Őssejt Kutatócsoport
Idősödő társadalmunkban a neurodegeneratív betegségek, így különösen az Alzheimer-kór (AD) előfordulásának gyakorisága nő, a WHO becslése szerint 2040-re a szív-és érrendszeri betegségeket követően a második leggyakoribb halálozási ok lesz. Jelenleg nincs megfelelő gyógymód a betegségre. Egy megbízható, humán AD-modell előállítása nagy jelentőségű lenne, mivel a jelenleg rendelkezésre álló állatmodellek csak korlátozottan használhatóak a humán kognitív funkciók AD okozta romlásának megértésére, különösen mivel a rágcsálókban megfigyelt tünetek csak részben korrelálnak a humán betegségre jellemző amyloid-beta-(Aβ) felhalmozódás és tau-foszforiláltság változásainak mértékével.
A különböző neurodegeneratív megbetegedések, így az AD kialakulásában a neuronok mellett a mikroglia- sejtek is kulcsszerepet játszanak. Kutatócsoportunk egészséges kontroll személyekből, valamint családi halmozódást mutató (familiáris, f) és sporadikusan előforduló (s) AD-betegekből létrehozott humán indukált pluripotens őssejtek (hiPSC) felhasználásával több lépésben nyugvó (M0) mikrogliasejteket hoz létre, melyeket különböző citokin és kemokin kezelést követően klasszikusan aktivált (M1) vagy alternatívan aktivált (M2) mikrogliákká alakítunk. A különböző sejtek funkcionális változásait mikroglia- monokultúrákban, valamint hiPSC-eredetű neuronokkal együtt tenyésztve vizsgáljuk.
Reményeink szerint a kutatócsoportunk által felállított komplex humán sejtes „in vitro” modell alkalmas lesz az sAD és az fAD közötti különbségek okainak feltárására, és fontos információkat nyerünk majd a megváltozott mikroglia-funkciók szerepéről az AD kórfejlődésében. A végső cél új AD gyógyszerfejlesztési célpontok kijelölése és lehetséges gyógyszerjelölt anyagok preklinikai tesztelése.
A csoport tagjai
Neuroinflammációs Kutatócsoport
Az embrionális és újszülött előagyi tenyészetekben nyugalmi és aktivált mikrogliasejtek különböző paraméterekkel jellemezhető populációi vannak jelen, amelyek kvantitatív morfológiai, molekuláris/immuncitokémiai és funkcionális (proliferáció, fagocitózis) módszerekkel elkülöníthetők. Vizsgálatainkban gyulladást kiváltó és ezeket a folyamatokat gátló szerek hatását tanulmányozzuk mikroglia-tenyészetekben úgy, hogy kvantitatív morfológiai, funkcionális (sejtproliferáció és életképesség, fagocitózis, motilitás) és génexpressziós vizsgálati módszerekkel jellemezzük a mozgáshoz és a fagocitózishoz nélkülözhetetlen aktin citoszkeleton reorganizációját. A pro- és anti-inflammatorikus gének epigenetikus és transzkripcionális szabályozásának vizsgálata mellett elemezzük azokat az intracelluláris jelutakat is, amelyek a mikrogliasejtek aktivációjában fontosak lehetnek.
Kísérleteinkben a tenyésztés körülményeinek különböző faktorait (hőmérséklet, gyulladási faktorok, ozmotikus sokk stb.) kombináljuk az aktin sejtkortex alkotóelemeinek inhibitoraival, gyulladási folyamatokat befolyásoló szerekkel és egyéb farmakonokkal. Vizsgálataink alkalmasak lehetnek a neuroinflammáció, a neurodegeneráció és -regeneráció bizonyos folyamatainak modellezésére (pl. Alzheimer-kór, Huntington-kór), s hozzájárulhatnak a mikrogliasejtek pro-inflammatorikus és anti-inflammatorikus válaszainak jobb megértéséhez.
Ezek a vizsgálatok egy olyan multidiszciplináris kutatási panelhez illeszkednek, ahol a hatásos terápia megtervezése érdekében különböző in vivo és in vitro rendszerekben vizsgáljuk a fiziológiástól eltérő idegszövet molekuláris és celluláris mechanizmusait.
A csoport tagjai